Családok és rokonok a Kr. e. 6. évezredből

A vonaldíszes kerámia (LBK) kultúrájához tartozó újkőkori közösségek voltak az elsők, akik a mezőgazdálkodást, mint megélhetési formát, széles körben elterjesztették Közép-Európában. A Kr. e. 6. évezred második felében telepedtek le az Ukrajnától Franciaországig húzódó termékeny területeken, így a mai Magyarország területén is.

A vonaldíszes kerámia kultúrája ebben az időszakban viszonylag egységes anyagi kultúrával rendelkezett, ugyanakkor bizonyos településtípusok, megélhetési módok és temetkezési szokások regionális különbségeket mutattak. E közösségek genetikai összetételéről korábban kevés információval rendelkeztünk, ami megnehezítette a különböző lelőhelyeken belüli és különböző lelőhelyek közötti eltérések tudományos értékelését.

A Pere Gelabert és Ron Pinhasi (Bécsi Egyetem) valamint David Reich (Harvard Egyetem) vezette, archaeogenetikusokból, antropológusokból és régészekből álló nemzetközi kutatócsoport az eddigi legteljesebb közép-európai kora neolitikus genetikai adatsort publikálta. A tanulmányban összesen 250 egyén genomszintű adatai kerültek közlésre, melyek közül 178 emberi maradvány három helyszínről, a magyarországi Polgár-Ferenci-hát településéről (alföldi vonaldíszes kerámia /ALPC), a szlovákiai Nyitra (LBK) lelőhelyéről, valamint az ausztriai Schletz (LBK) tömegsírjából származott. Ezt kiegészítette további 48 LBK egyén 16 lelőhelyről vett mintája, valamint a vonaldíszes kerámia elődjeként tekintett kora neolitikus Körös- és Starčevo-kultúrákhoz köthető 24 egyén genomszintű adata.

Gelabert et al. 2024. Figure 1. A vonaldíszes kultúrák elterjedése

A kutatások több jelentős eredményt hoztak. Az egyik legfontosabb, hogy erős genetikai bizonyítékok támasztják alá a patrilokalitás gyakorlatát az LBK közösségekben, vagyis azt, hogy a házasságkötést követően a nők költöztek a férfiak lakóhelyére. A korábbi, izotópos elemzéseken alapuló megállapításokat tovább erősítik azok a genetikai adatok is, amelyek szerint a férfiak között több genetikai kapcsolat és magasabb fokú rokonság figyelhető meg ugyanazon településen belül.

Figyelemre méltó, hogy az ausztriai Schletz tömegsírjában szinte alig mutatható ki elsőfokú rokoni kapcsolat az eltemetettek között. Ez arra utalhat, hogy a mészárlás nem kizárólag a helyi közösséget sújtotta, hanem olyan embereket is érintett, akik távolabbi területekről származtak.

Gelabert et al. 2024. Supplementary Figure 27. Polgár-Ferenci-hát, az „A” család leszármazási rekonstrukciója

A kutatásoknak köszönhetően Polgár-Ferenci-hát újkőkori lakóiról is több fontos, eddig láthatatlan részletet ismerhettünk meg. (A lelőhelyet az M3-as autópálya építését megelőző feltárás keretében az ELTE BTK Régészettudományi Intézete és a debreceni Déri Múzeum munkatársai tárták fel Raczky Pál vezetésével 2001–2002. között.) Az itteni közösség ősei között sokkal nagyobb százalékban találjuk meg a helyi vadász-gyűjtögető (WHG) népességet, mint az LBK nyugati területein, azaz nemcsak az anyagi kultúra különbözött a regionális csoportok között, hanem eltérő genetikai fejlődésmenetük is volt. A magyarországi 6. évezredi lelőhelyek közül első ízben sikerült családokat is megismerni: apa-fiú, anya-lány, testvéri, nagyszülői, unokatestvéri és további harmad- és negyedfokú rokonsági kapcsolatokra derült fény. A négy család közül az egyiknek 13 tagját lehetett azonosítani.