Bolla Kálmántól búcsúzunk
Bolla Kálmán 1930. június 1-én született a Vas megyei Gércén, ahol később elemi iskolai tanulmányait is végezte. Gimnáziumba Szombathelyen járt, majd a budapesti Tudományegyetem Orosz Intézetében szerzett orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát, később pedig az egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán a magyar nyelv és irodalom szakot végezte el. A diploma megszerzését követően tanársegédként dolgozott az egyetem orosz nyelvészeti tanszékén (1954–1960). 1958-ban doktorált Bárczi Gézánál magyar nyelvészetből. 1960 és 1963 között önálló aspiráns volt a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen, kandidátusi értekezését orosz fonetikai témából védte meg. 1964-től volt az Orosz Filológiai Tanszék adjunktusa, majd docense.
1964-ben Molnár Józseffel együtt a kari Nyelvi és fonetikai laboratórium megszervezésére kapott megbízást. 1968–1969-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karának a dékánhelyettese volt, majd két évig a Művelődési Minisztérium tudományegyetemi osztályát vezette. 1971-től 1986-ig az MTA Nyelvtudományi Intézetében dolgozott a fonetikai osztály tudományos osztályvezetőjeként. 1984-ben megszerezte a nyelvtudományok doktora akadémiai címet az orosz beszédhangok atlaszának elkészítésével. 1986-tól 1995-ig az ELTE BTK Fonetikai Tanszékének volt a vezetője; 1988-ban egyetemi tanárnak nevezték ki a Fonetikai Tanszékre. 2000. szeptember 1-én nyugdíjba vonult.
Több (mai szóval) projekt elindítója és lelke volt, mind a szaktudomány, mind a tudományos ismeretterjesztés és a tudományos közélet területén. 1978-ban elindította a Magyar Fonetikai Füzetek kiadványsorozatot, majd 1988-ban az Egyetemi Fonetikai Füzetek sorozatot. Az ő nevéhez fűződik a Hetvenes Évek Magyar Nyelvészei, illetve a Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások című kiadványsorozat elindítása és szerkesztése 1994-től. 1991-ben ő indította útjára az Egyetemi Anyanyelvi Napok rendezvénysorozatot az ELTE-n. Kidolgozta és elindította 1994-ben a Beszéd- és hangtan önálló oktatási programot.
Az artikulációs és akusztikai fonetika kutatójaként nemzetközileg is elismert eredményeket ért el. Elkészítette az orosz és a magyar mellett az angol és az amerikai angol beszédhangok atlaszát, társszerzőként pedig részt vett a lengyel és a német fonetikai atlasz megszerkesztésében is. Mindezekre számos nemzetközi hivatkozást találunk a szakirodalomban. Nemzetközi ismertségét és elismertségét ezen túlmenően az is mutatja, hogy 1979 és 1995 között tagja volt a Permanent Council of the International Congress of Phonetic Sciences (ICPhS)-nek, 1995-től pedig tiszteletbeli tagja. Tagja volt a Studia Phonetica Posnaniensis című folyóirat nemzetközi szerkesztőbizottságának.
Mind a magyar, mind az orosz beszéd mesterséges előállítására vonatkozóan úttörő kutatásokat végzett, és jelentős eredményeket ért el a beszéd szupraszegmentális jellemzőinek a kutatásában. Több egyetemi jegyzet, tankönyv és oktatási segédanyag szerzője. Az internet előtti korszakban sok haszonnal forgatták a szakma képviselői a munkája nyománelkészült A magyar hangtan válogatott bibliográfiája 1970-ig (Molnár Józseffel közösen, Budapest, 1977) című, majd az 1971 és 1995 között megjelent anyag bemutatásával kiegészített (Budapest, 1996.) bibliográfiai gyűjteményt.
Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának megbízásából tagja volt a Nyelvtudományi Bizottságnak (1976–1994, illetve titkára: 1976–1979), a Szlavisztikai Bizottságnak, a Magyar Nyelvészeti Bizottságnak, a Beszédművelési Bizottságnak, az Alkalmazott Nyelvészeti Bizottságnak (1976–1989), elnöke volt a Fonetikai Munkabizottságnak (1976–1985).
Tagja volt az Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungariae szerkesztőbizottságának. A Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja volt 1960-tól, választmányának tagja 1976-tól, továbbá 1986-tól megszűnéséig elnöke volt a fonetikai és beszédművelő szakosztálynak, 1992–2003 között pedig a megemlékezési bizottság elnökeként tevékenykedett. 1989-től 10 éven keresztül az Anyanyelvápolók Szövetsége ellenőrző bizottságának volt az elnöke, majd 1999–2003 az elnökség tagja. 1975 és 2002 között a Kazinczy Alapítványi Bizottság (kuratórium) tagja; 1991 és 2002 között az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Főosztályának és a Kazinczy kuratórium közös szakbizottságának az elnöke volt. Szervezte és vezette a Kazinczy-versenyek szaktanárai részére évente megrendezett tudományos konferenciákat.
2003-ban A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet és Kazinczy-díjat kapott.
Bolla Kálmán a magyar fonetika iskolateremtő egyénisége volt. A tudományterület elismert kutatója és oktatója, az ő munkássága nyomán jöttek létre a mai magyarországi fonetikai kutatóműhelyek, amelyeknek a műszeres kialakításában, akárcsak a kutatók kinevelésében jelentékeny szerepet vállalt. Elsőként alkalmazta hazánkban és tanította meg hallgatóinak a számítógépes beszédelemzés vívmányait, módszereit. Nyugdíjazása után is tevékeny maradt, és megtanulta az internetes alkalmazások kezelését. Saját honlapján közzétette szakmai élete minden fontos momentumát, eredményét. Emlékét az itt olvasható különféle írások, fényképek, és mi, egykori tanítványai, kollégái is megőrizzük.
Az ELTE Alkalmazott Nyelvészeti és Fonetikai Tanszék munkatársai