Az ókor a történelmi regényekben

A XX. század első felének történelmi regényeiben az antik világ problémái úgy jelennek meg, mint egyfajta civilizációs szembesítések. Ám a kortárs szerzők téma- és szereplőválasztása, akárcsak a cselekmény bonyolítása már nem szól metafizikai dilemmákról. Ennek ellenére ezek a regények népszerűbbek, mint valaha.

Mi lehet az ok? Talán az, hogy a szekularizált társadalom olvasóközönsége jobban magára ismer nem-keresztény szereplőkben? Talán az, hogy a század során kiteljesedő történelmi tudat közelebb hozta a múltat? Esetleg, mint a posztmodern kor emberei, nem hiszünk a nagy narratívákban? Avagy csak arról volna szó, hogy az igazán népszerű könyvek most is azokat az erényeket magasztalják, amelyeket az antik örökséget tovább éltető kereszténység őrzött meg a mai ember számára?

Facebook