Az angol magánhangzórendszer egyszerűsége

2023.05.12.

Az angol nyelvtankönyvek, szótárak, de a szakkönyvek is szokatlanul bő, akár húsz elemet is tartalmazó magánhangzórendszerről számolnak be. Egy korábbi cikkében Szigetvári Péter, az ELTE Angol Nyelvészet Tanszék docense, bemutatta, hogy a halmaz valójában jóval kisebb, a mai dél-angliai angolban például csak hat rövid magánhangzó (és ezek hosszú párjai) lelhetők fel. Az úgynevezett diftongusok ugyanezeknek a rövid magánhangzóknak és egy siklóhangnak a kapcsolatai. Ezúttal a hangsúlytalan helyzetben előforduló magánhangzók eloszlásának alapján mutatja ki ugyanezt.

Az angol magánhangzó-rendszer legtöbb leírása említést tesz rövid magánhangzókról, a nem-rotikus változatokban hosszú magánhangzókról, valamint legalább három, de akár 7-8 diftongusról is. Abban nincs teljes egyetértés, hogy melyek ezek a diftongusok, ez egyrészt az éppen leírt nyelvváltozaton, másrészt a leíró ízlésén, az általa követett hagyományon múlik.

Az angol magánhangzók három jól elkülönülő csoportot alkotnak, a rövid magánhangzók kizárólag mássalhangzó előtt fordulnak elő (pl. tap [tap] ’csap’), a hosszúak szó végén is (pl. tar [taː] ’kátrány’, start [staːt] ’kezd’), a diftongusok mindkét helyzetben (pl. type [tajp] ’típus’, tie [taj] ’köt’) és még magánhangzó előtt is (pl. tire [tajə] ’fáraszt’).

Hogy egy magánhangzó + siklóhang vagy egy siklóhang + magánhangzó szekvencia diftongust alkot-e vagy nem, azt fonetikai vizsgálatokkal nem lehet megállapítani. Ez az adott szekvenciáknak az adott nyelvben mutatott viselkedéséből következik. A névelő-választásból láthatjuk, hogy az angol siklóhang + magánhangzó szekvenciákban a siklóhang mássalhangzóként viselkedik szó elején, ennek megfelelően az átírási hagyomány a siklóhangokat itt mindig [j] vagy [w] jellel jelöli. A szóvégi magánhangzó + siklóhang szekvenciákban azonban nincs ilyen lakmuszunk, a toldalékok és a simulószók nem a mássalhangzó–magánhangzó szembenállás szerint váltakoznak (hanem például a stridens–nem-stridens vagy az alveoláris zárhang–nem alveoláris zárhang szembenállás szerint). De más érveink sem nagyon vannak amellett, hogy ezek a szekvenciák az angolban diftongust alkotnának, ahogy azt egy korábbi cikkben bemutattam (Szigetvári 2016).

A hangsúlyosság jellemző velejárója a magánhangzó-hosszúság és a magánhangzó szonórussága.

Az angol mindkét jellemzőt illusztrálja: hangsúlytalan helyzetben se hosszú magánhangzó, se a szonórusabb [e], [a] és [o] nem fordul elő, csak a kevésbé szonórus (zártabb) [i], [ə] és [u]. Az úgynevezett diftongusok közül az [ej], [aj], [aw] és [oj] nem fordul elő hangsúlytalanul, az [ij], [əw] és [uw] viszont igen. Ennek a legegyszerűbb magyarázata az, hogy ezek nem diftongusok, hanem a rövid [i], [ə], [u] és egy azt követő mássalhangzó, ami itt egy siklóhang.

A hangsúlytalan helyzetben álló [ij] „diftongussal” kapcsolatban két meglepetéssel szolgál az angol fonotaktika. Egyrészt ez a magánhangzó csak szó végén és magánhangzó előtt állhat, nem fordulhat elő mássalhangzó előtt, miközben az összes többi magánhangzót megtaláljuk mássalhangzó előtti helyzetben: egy magánhangzónak ez a legjelöletlenebb környezete. Másrészt a közelmúltban történt egy változás: hangsúlytalan helyzetben a rövid [i]-ből [ij] lett szó végén és magánhangzó előtt (pl. happy [hápi] > [hápij] ’boldog’, Latvia [látviə] > [látvijə] ’Lettország’). Amennyiben az [ij]-t diftongusnak tekintjük, akkor itt magánhangzó-nyúlás történt hangsúlytalan helyzetben. Ha viszont azt feltételezzük, hogy az [ij] nem diftongus, hanem egy magánhangzó és egy azt követő mássalhangzó ([j]), akkor semmi meglepő nincs ebben a változásban. Hangsúlyos rövid magánhangzók se szó végén, se magánhangzó előtt nem fordulnak elő. Ez a megkötés kiterjesztődik a hangsúlytalan magánhangzókra is, tehát „javítani” kell az ezt tartalmazó alakokat. Ennek legegyszerűbb módja, ha egy mássalhangzót, [j]-t toldunk be utánuk.

A tanulság, hogy nemcsak hangsúlyos helyzetben nincs sok okunk diftongusnak elemezni az angol magánhangzó + siklóhang szekvenciákat, de hangsúlytalan helyzetben is egyszerűbb és plauzibilisebb az elemzésünk, ha ezeket magánhangzó + mássalhangzó kapcsolatnak tekintjük.

A Kari Publikációs Díjban részesült tanulmány itt olvasható.

Borítókép: Pixabay