Átoktáblák a római Karthágóból

A tizenkilencedik század végén Père Alfred Louis Delattre felügyelte a karthágói nekropoliszban és az amfiteátrumban végzett különböző régészeti munkákat. A csapata által feltárt maradványok között egy lenyűgöző gyűjteményt (kb. 150 db) találtak átoktáblákból. A karthágói korpusz, amelyet először Auguste Defixionum Tabellae (1904) című művének részeként publikáltak, sok viszontagságot szenvedett el, és ma három különböző országban van szétszórva.

Ezeket az átoktáblákat többnyire (de nem kizárólag) hivatásos szakemberek írták, és megmutatják, hogy a mágia milyen módon hatotta át az ókori mindennapi életet: az igazságszolgáltatás és a viszonzatlan szerelem kérdéseitől kezdve a lóversenyeken át a gladiátorjátékokig. Miután ismertetem e gyűjtemény történetét, rátérek az eredetileg Audollent által kiadott néhány szövegre, amelyeket a közelmúltban újra tanulmányoztam. Bemutatok néhány új olvasatot és részletet az átkok ikonográfiájáról, mielőtt a gyűjtemény néhány, még kiadatlan szövegének előzetes ismertetésével zárnám.

Celia Sánchez Natalías a zaragozai egyetem kutatója, vizsgálódásainak középpontjában az ókori, latin nyelvű átoktáblák állnak. Az európai szövegeket a Sylloge of defixiones from the Roman west című vaskos kötetben adta ki, és most az észak-afrikai táblák kiadásán dolgozik.