A vadászat szimbolikus szerepe a Közel-Keleten
2020. március 04. 18:00
Régészettudományi Intézet Könyvtára (1088 Budapest, Múzeum körút 4/B, alagsor)
2020. március 04. 18:00 -
Régészettudományi Intézet Könyvtára (1088 Budapest, Múzeum körút 4/B, alagsor)
Az ember számára a vadállat már az őskor korai szakaszaitól kezdve nem csak egyszerű táplálékforrás volt, hanem a környező világ megértésének fontos mentális eszköze is. A legerősebb ragadozókat, így az oroszlánt, vagy a nagy testű, veszélyes kérődzőket, mint az őstulkot a szimbolikus táj különböző térségeivel is azonosították. A vadászat így önmagában is szimbolikus aktussá vált, melyet az állami társadalmak vezetői is használtak a hatalmi propagandában. A vadászat civilizációs aktusként jelent meg, a királyi vadász más tényezők mellett a kozmosz megteremtőjeként nyert legitimációt.
A vadászat emellett az élet és halál kettősségét is kifejezte, összekötődött a lakomákon az alkohol okozta mámorral és közelebb vitt a metafizikus világhoz. Az előadás néhány kiemelkedő őskori, mezopotámiai és bizánci példán mutatja be, hogyan jelent meg a vadászat ikonográfiai eleme a rituális térben, a palotákban, és később a kora bizánci templomokban.
Kalla Gábor az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének egyetemi docense, főbb kutatási területei az assziriológia, az ókori Elő-Ázsia régészete, az őskori régészet, a bizánci régészet, valamint a régészet módszertana.