A negyedik magyar reformnemzedék

Az ELTE BTK Középkori Történeti és Kora Újkori Történeti Tanszékei 2010-ben indították el a H. Balázs Éva munkássága előtt tisztelgő emlékelőadás-sorozatot, mely során a professzorasszony egykori tanítványai és szellemi örökségének követői tartanak előadást. Az idei évben Pók Attila történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézet munkatársa a negyedik magyar reformnemzedéket vizsgálja meg.

H. Balázs Éva egyik fontos kutatói kérdése a 18. század vizsgálatakor 1848 előzményeinek keresése volt. Értelmezése szerint 1848 márciusának előkészítése akkor kezdődik, amikor az egyetem 1777-ben Nagyszombatról Budára, majd Pestre költözik. A negyvennyolcas március mintegy összefoglalta, magába sűrítette a megelőző néhány évtized legjobb törekvéseit, tehát nem csak 1825 után indul az a folyamat, amit Széchenyi és Kossuth, Deák és Eötvös nemzedéke kiteljesít.

Az előadó ezt a problémafelvetést gondolja tovább: milyen mélyre nyúlnak vissza a 20. század eleji, Jászi Oszkár és Braun Róbert, Somló Bódog és Szende Pál, Szabó Ervin és ifj. Leopold Lajos, nevével fémjelzett második reformnemzedék gyökerei, mennyiben kapcsolódik az ő munkásságuk a harmadik reformnemzedékhez, a harmincas évek népi író íróihoz, Kovács Imre és Illyés Gyula, Németh László és Szabó Zoltán, Erdei Ferenc és Veres Péter elképzeléseihez? S igaza van-e Czigány Lórántnak, Péter Lászlónak, Vitányi Ivánnak, akik szerint a hatvanas évek közepe táján induló gazdasági reformmozgalom az 1989-90-hez vezető úton járó társadalomtudósok, művészek, üzletemberek hálózatai révén negyedik reformnemzedékké teljesedett ki? Mik a folyamatosságok és a megszakítottságok e négy reformnemzedék között? A sok kutatást igénylő válasz egy elemét fejti ki részletesebben az előadás: a progresszió fogalmának lehetséges mai értelmezéseit.

Plakát