A beszéd fluenciájának változása a fiatalkori Parkinson-kór különböző stádiumaiban

2023.03.07.
A beszéd fluenciájának változása a fiatalkori Parkinson-kór különböző stádiumaiban
A Parkinson-kór egy progresszív lefolyású degeneratív központi idegrendszeri betegség, amely az agy bizonyos részein kialakuló dopaminhiánnyal áll összefüggésben, fő tünetei a nyugalmi remegés, az izommerevség és a meglassultság. Bóna Judit, az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének habilitált egyetemi docense Kari Publikációs Díjban részesült tanulmányában a betegség beszédre gyakorolt hatását vizsgálja.

A Parkinson-kórt általában időskori betegségnek tartják, de előfordulhat fiatal korban is. A 21 és 39 év között kezdődő betegséget fiatalkori Parkinson-kórnak, a 20 éves kor alatti betegséget juvenilis Parkinson-kórnak nevezik. Ezek a típusok csak igen ritkán fordulnak elő. A nemzetközi és a hazai szakirodalomban egyaránt alig olvasható információ a fiatalkori betegségről, általában annyi tudható, hogy a betegség lefolyása enyhébb, de hosszabb tartamú, mint idősebb korban. A fiatal Parkinson-betegek esetében általában nem társulnak egyéb betegségek a kórképhez, ugyanakkor ezeknek a betegeknek számos olyan életmódbeli kihívással kell szembenézniük (párválasztás, gyermeknevelés, munkahelyi helytállás stb.), amelyek pszichésen különös nehézséget jelentenek a számukra.

A Parkinson-kór gyakran a beszédben is elváltozásokat okoz (a kór miatt kialakult beszédzavarokat hypokinetikus dysarthriának nevezik). Ezek a beszédbeli tünetek a következők lehetnek: pontatlan artikuláció, monoton beszéd, szabálytalan zöngeképzés, változatlan hangerő, csökkent hangsúlyozás, extrém hosszúságú szünetek, az artikulációs tempó megváltozása (a tempó vagy túl gyorssá vagy túl lassúvá válik), gyakori ismétlések.

A Parkinson-kóros beszéd érthetőségét nagymértékben befolyásolja a beszéd típusa is,

a legkevésbé a spontán megnyilatkozás során érthető, az olvasás során az érthetőség nagymértékben (akár 50 százalékponttal) javul, míg spontán éneklés során a legjobb.

A fiatalkori és az időskori Parkinson-kór beszédbeli tüneteit összevetve megállapították, hogy a fiatalkori betegség esetén ritkább a levegős zöngeképzés, a hipernazalitás és a beszéd érthetőségének csökkenése, mint az időskori betegeknél. Ugyanakkor az időskori betegségnél gyakoribb, szembetűnőbb jellegzetességei a fiatalkori parkinsonos beszédnek a rekedtes zöngeképzés, az artikulációs zavarok, a monotonná váló beszéd, illetve a beszédritmus zavarai. Ez utóbbi az artikulációs tempó megváltozásának, megnövekvő variabilitásának következménye.

Bóna Judit tanulmányában, amely a Clinical Linguistics and Phonetics című folyóiratban jelent meg, egy fiatalkori Parkinson-kóros beteg állapotát és beszédének változásait követte végig éveken keresztül a korai szakasztól az agyműtétet követő időszakig. A beteg a felvételek kezdetekor 33 éves volt, tünetei 28 éves korában kezdődtek. A betegsége viszonylag hamar súlyossá vált, ezért 38 éves korában agyműtéten esett át. A kutatás során évente, az év azonos időszakában készült vele több nyelvi feladatból és spontán beszédből álló hangfelvétel, illetve készültek hangfelvételek a műtétet követő hónapban, amikor még nem volt bekapcsolva az agyat stimuláló készülék, és a műtét után néhány hónappal is, amikor már működött a mély agyi stimulátor. A most publikált tanulmányban a szerző a beszéd temporális jellemzőinek változását, illetve a beszéd folyamatosságát megszakító ún. megakadásokat vizsgálta és vetette össze egészséges, tipikus beszédű, magyar anyanyelvű felnőtt férfiak beszédének jellemzőivel három, eltérő kognitív terhelést jelentő beszédtípusban.

Az eredmények arra utalnak, hogy a fiatalkori Parkinson-kór már a betegség korai szakaszában is befolyásolja a beszéd temporális jellemzőit.

A szünetek és a megakadások nagymértékben függnek az aktuális beszédhelyzettől és a beteg állapotától, nem csak a betegség lefolyásától. A nehezebb beszédfeladatokban nagyobb különbségek mutatkoztak a beteg és a kontroll beszélők beszéde között. A mély agyi stimuláció hatása a beszédre a jelen esetben megfigyelhető volt. A műtét után a páciens vizsgált beszédparaméterei jobban hasonlítottak a kontroll beszélőkéire, de a fiatalkori Parkinson-kórra jellemző tünetek enyhébb formája továbbra is fennállt.

Bár az elemzésnek több korlátja is van, különlegessége és jelentősége a betegség típusa mellett az, hogy longitudinális vizsgálat, és mint ilyen, meglehetősen ritka a szakirodalomban.

Az eredmények felhívják a figyelmet a beszéd és az artikulációs sebesség, illetve a fluencia változásainak szerepére a fiatalkori Parkinson-kór lefolyásában.

A Kari Publikációs Díjban részesült tanulmány itt érhető el.