Orvosi diskurzusok és testelbeszélések

A test és az egészség digitalizációja, az információ demokratizálódása és a mesterséges intelligencia terjedése újradefiniálja a korábban kizárólag a szakértők kiváltáságnak számító egészségügyi tudást, a testhez, az egészséghez és a normalitáshoz kapcsolódó társadalmi és medikális diskurzusokat. Ez a folyamat láthatóvá tesz számos, korábban nem ismert problémát és bioetikai dilemmát, valamint a test archívumainak és elbeszéléseinek új módozatait hozza létre. Ugyanakkor számos visszaéléshez, a szakértői tudás értéktelenedéséhez is vezethet. Ezen jelenségek elemzését kizárólag különféle tudásblokkok és tudományágak, elsősorban a társadalomtudományok és a kulturális narratívák metszéspontjában lehet vizsgálni.

A történetmesélésnek egyfelől hangsúlyos funkciója van az egészségügyi gyakorlatban: segíti a betegek tapasztalatainak artikulálását és a gyógyítás folyamatainak mélyebb megértését. A narratív orvoslás egyik központi törekvése a személyes elbeszélések és a klinikai tudás összekapcsolása, hiszen ezek kettőse új megközelítéseket kínálhat a diagnosztika és a terápia területén. Másrészt a történetalkotás nem korlátozódik a jelen gyakorlatokra: az orvoslás múltja és kultúrtörténete is számos dokumentációs formában jelenik meg, amelyek a testhez és az egészséghez kapcsolódó tudások történeti kontextusát is láthatóvá teszik. Mindezek mellett az orvoslás és a hozzá kapcsolódó bioetikai kérdések a művészetek és a populáris kultúra területén is reprezentációt nyernek.

Az idei konferencia kettős fókuszú: egyrészt azt vizsgálja, hogyan jelenik meg a multi- és interdiszciplináris tudás az egészséghez és a testhez kapcsolódó tudományos beszédmódokban. Másrészt arra is keresi a választ, hogyan vizsgálhatók medikális diskurzusok kifejezetten a társadalomtudományok, egyebek mellett a médiatudomány, a szociológia, az antropológia, az orvosi muzeológia és a filozófia szempontrendszerei alapján.

További részletek a konferencia honlapján olvashatóak.