Biopoétika és organikus jelenlét

Biopoétika és organikus jelenlét
02/07

2024. február 07. 18:00

ELTE BTK Kari Tanácsterem (1088 Budapest, Múzeum körút 4/A, fszt 39.)

02/07

2024. február 07. 18:00 -

ELTE BTK Kari Tanácsterem (1088 Budapest, Múzeum körút 4/A, fszt 39.)


A Prae Kiadó gondozásában jelentek meg az Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport legújabb kötetei, melyet az ELTE BTK Kari Tanácstermében mutatnak be. A bemutatót kerekasztal-beszélgetés követi Fodor Péter, Mezei Gábor, Nagy Csilla és Simon Attila részvételével.

AZ ÉLET LÁRMÁJA – BIOPOÉTIKA A 20-21. SZÁZADI MAGYAR PRÓZÁBAN

A kötetben szereplő többek között azt vizsgálják, hogy a 20. századi és a jelenkori elbeszélő próza miként jeleníti meg élő és élettelen, kulturális és természeti, vagy épp a különböző organikus létezők (ember, állat és növény) relációját. Feltárják például azt, hogy maga az életfogalom milyen konnotációkat hordoz, milyen kontextusokkal kapcsolódik össze egy-egy mű nyelvhasználatában, de vizsgálják azt is, hogy milyen összefüggések fedezhetőek fel egy szöveg szerveződése, megalkotottsága és a benne megidézett szerves struktúrák között.

A kötet szerzői: Balajthy Ágnes, Balogh Gergő, Bengi László, Fodor Péter, Gregor Lilla, Kerber Balázs, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, Lénárt Tamás, Lőrincz Csongor, Mezei Gábor, Mészáros Márton, Molnár Gábor Tamás, Nagy Csilla, Simon Attila, Szirák Péter, Vincze Richárd

Szerkesztette: Balajthy Ágnes, Fodor Péter, L. Varga Péter

MEZEI GÁBOR: AZ ORGANIKUS JELENLÉT POÉTIKÁJA

Natúra és kultúra elkülöníthetősége nem csak amiatt ütközik nehézségekbe, mert a 20-21. századi költészet a könyv fejezeteiben előtérbe kerülő darabjain keresztül olyan átmeneti terekkel szembesülünk, mint a park, a hegytetőre épített kilátó vagy a fű által benőtt roncstelep, a Vérmező vagy a Tiergarten. Hanem azért is, mert az irodalmi szöveg a tér leírása helyett annak megírását végzi el a téralkotás kultúrtechnikáinak közbejöttével, amely folyamat az írás és a topográfia térbeli működésein alapul. A natúrához való hozzáférést ugyanakkor a testhez való odafordulás esetében is ez a nyelvi-technikai keretezettség teszi kérdésessé.

A saját testhez történő odafordulás irodalmi példái azt mutatják, hogy a testen, a fájdalmon, a test önműködésein keresztül elsődlegesen a saját magunkhoz való közvetítettség tapasztalata érhető el. A könyv címében rejlő feszültség mindezek alapján abból áll elő, hogy a poétika mint megalkotó létrehozás az organikussal mint nem-technikaival kerül összefüggésbe. Az organikus – akár mint testi, szervi – jelenléthez jutása ugyanakkor nem történhet másképpen, mint a poétika közbejöttével, ami által e jelenlét háttérbe is kell, hogy szoruljon. Az organikus jelenléthez való hozzáférés folyamata együtt jár e jelenlét szükségszerű elfedésével.

Az Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport (ÁItK) 1992-ben alakult az Eötvös Loránd Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén. A budapesti, debreceni és pécsi, jórészt pályájuk elején álló irodalmárok közössége olyan szabad szakmai párbeszéd kereteit teremtette meg, amely elsősorban az irodalomelmélet strukturalizmus utáni irányzatainak kérdései köré szerveződött. A közös munka, amely alapját eleinte a tagok írásainak megvitatása képezte, a magyar irodalomtudomány megújítására törekszik: egyrészt a nemzetközi kutatás irányzatainak meghonosításával és a magyar irodalomtudomány örökségének feldolgozásával foglalkozik, másrészt eredményeivel képviselni próbálja a magyar irodalomtudományt nemzetközi fórumokon is, eredményes munkakapcsolatot tartva fenn több külföldi kutatóval és intézettel.