A „Művészet és hatalom” szabadegyetem nyitóeseményén Rényi András, a Művészettörténeti Intézet professzora a Dózsa-parasztfelkelés különféle ábrázolásain keresztül vizsgálja a témát.

„Minden uralkodó hatalomnak szüksége van narratívákra, amelyekkel legitimálhatja önmagát: eredetéről és hivatásáról szóló elbeszélésekre, hősökre és fogalmakra, amelyek irodalmi/történetírói terjesztése és vizuális reprezentációi hozzájárulhatnak elfogadtatásához. Minél diktatórikusabb egy rendszer, annál inkább költ tetemes forrásokat kizárólagos uralmi ideológiája terjesztésére, de annál fontosabb neki az is, hogy az efféle művészi megnyilvánulások tartalmi helyességét és funkcionális alkalmasságát folyamatosan ellenőrizze. A 17. századi Franciaországban, XIV. Lajos abszolút monarchiájának viszonyai között jönnek létre ennek a bürokratikus állami kontrollnak az első intézményes formái a Charles Le Brun igazgatta Francia Királyi Akadémián. Az elkészült hivatalos ábrázolások nyilvános nyelvi megvitatásának (a képzőművészetek természetétől igencsak idegen) formáit megtaláljuk az 1950-es évek magyar hivatalos művészetének ("szocreál") intézményeiben is – a fennmaradt vitaanyagok és jegyzőkönyvek, illetve a vitatott művek összevetéséből utólag igen jól rekonstruálhatjuk a hatalmi gépezet működtetői és a művészet nyelvét képviselők észjárása közötti különbségeket. Az előadásban egy korszakban népszerű történelmi téma, a Dózsa-parasztfelkelés különféle ábrázolásainak elemzése során exponálom hatalom és művészet viszonyát a tárgyalt korszakban.” (Rényi András)